Horizont

A freak show keretében ritkaságok voltak láthatóak, mint például szokatlanul alacsony vagy magas emberek, hermafroditák, valamint olyan mutatványok, melyek sokkolóan hathattak a közönségre. 1840 és 1940 között volt népszerű az Egyesült Államokban. Az orvostudomány fejlődése és politikai változások miatt elvesztette népszerűségét, mivel a legtöbb rejtélyes anomáliát sikerült tudományosan betegségként vagy genetikai mutációként azonosítani, így a freak show szereplői már nem félelmet és undort, sokkal inkább szánalmat keltettek.
(Forrás: Wikipédia)

Manapság nincsen már freak show. Nem csak azért, mert a legtöbb természeti furcsaság vagy torzság tudományos magyarázatot nyert, és ezért nem számít érdekesnek. Politikailag korrekt világban élünk, ahol nem illik, nem szabad senkit sem megkülönböztetni másságáért. Nem kelt bennünk félelmet az elefántember, nem lepődünk meg a fakír mutatványain, nem undorít a kiütéses kisfiú. Senki sem adna ma már pénzt azért, hogy ilyesmit láthasson, hiszen nem érthetetlenek többé.

És mégis: a televízióban a Bukszaszájú Asszony szexuális bravúrjai, és a Fekete Tapló botránkoztató bohóckodásai emelik a nézettséget. Nem borzadunk el, és nem döbbenünk meg, mert tudjuk, mitől buksza az Asszony szája; tudjuk, miért fekete a Tapló bőre, még azt is, hogy miért tapló. Mégis megnézzük mindannyian. Odakapcsolunk. Véletlenül. Elolvassuk véletlenül, pedig csak a legújabb tesztautó elemzése érdekelt eredetileg. Véletlenül azt is tudjuk, a nagydarab roma srác mit üvöltözött minősíthetetlen hangnemben tegnap a feleségével. Mert érdekel, akár elismerjük, akár nem.

Mert a torzság, a szokatlanság, a szélsőségesség gyönyörködtet, ma éppúgy, akárcsak régen.

Sőt, ma talán még jobban. Hiszen a torz mellett az átlagos is különlegesnek érezheti magát. Legtöbbünk nem éri el a média által sulykolt emberideál mércéjét. Nem vagyunk olyan szépek, olyan okosak, olyan sikeresek, mint amilyenek lehetnénk. De szebbek vagyunk, mint Geronazzo Mária, okosabbak, mint Kelemen Anna, műveltebbek, mint Fekete Pákó, és jólneveltebbek, mint Gáspár Győző.

Mutatványaik pedig igenis sokkolóan hatnak, de legalábbis kirántanak a szürke hétköznapok unalmából. Régen ehhez elegendő volt, ha egy nő teletetováltatta a testét, és mutogatta magát. Ma fel kell töltetnie a száját szilikonnal, és pornófilmben kell szerepelnie. És reklámoznia kell magát, és meg kell ígérnie, hogy a weblapja minden tízezredik látogatójával szexelni fog.

Nem nyilvánosan, persze. Csak kamerák előtt. Nincsen összeverődött tömeg, mint hajdan a freak show-ban. Az előadás zárt ajtók mögött zajlik, mi otthonaink magányában nézzük meg sokkal később, ahol már nem korlátoz a társadalmi illem.

A közönség felhördül, felháborodik, nevet, undorodik, szánakozva néz, kacag és tapsol. Szórakozik. A show szervezői és szereplői pedig elteszik a bevételt, és megélnek belőle. Mindenki jól jár. Nincs új a nap alatt, a régi dolgok viszont általában megmaradnak, még ha alakot és nevet is változtatnak.